Amikor életem történéseiről mesélek , sokan mosolyogva vagy csendben elmeregve eresztik el mondandómat a fülük mellett. Én tudom, csodák igenis léteznek.

Én ezeket jeleknek hívom. Olyan meghatározó pontoknak az emberi életben, amikor pontosan tudod, hogy ez egy nagyon precízen megmutatkozó "bizonyíték".
Üzenet. Neked, csakis Neked.

Mintha kódolva lenne, és amint beszélsz róla elmúlik a misztérium, eltűnik a varázs... Amióta erre rájöttem nem beszélek róla. Most úgy döntöttem mégis leírom ami a fejemben van.

Ezekről a kisebb csodákról akarok írni. Nem mások kedvéért. Magamért, és azokért akik erre a blogra rátalálnak és már tudják, ezt sem véletlenül dobta az élet.

Első talán egyik legnagyobb jel az életemben az volt amikor egyik este egy konkrét erős kérdéssel feküdtem ágyba magyar karkötőmmel a kezemen. Hova menjek? Menjek? Maradjak?

A válasz reggelre kristálytisztán érkezett: 

a karkötő nem volt a kezemen, és felébredésem pillanatában jött egy szó: London.

Ezért Londonba indultam.

Meg kell említenem, sokszor kérdeztem előtte és sokszor kérdeztem utána is már. A válasz sokszor elmaradt. Vagy inkább én maradtam le. Az időzítés kulcs fontosságú. 

Mikor kérdezed? Készen állsz a válaszra? Úgy érzed kínosan szükséged van válaszra?!

Ilyenkor nincs válasz. Mert ez esetben nem állsz készen. Sűrgeted, erőlteted, így pedig marad a csend és a néhol igen feszült türelem próba, és a kényszeredett várakozás.

Sokan az álmok misztériumát kutatják és kilogikázzák, hogy most vagy ezért, vagy azért jött ez vagy az az érdekes álom. Nincs helyes válasz, és mind helyes válasz, túl sok minden lehet az ok. Ezért én maradok inkább az egyszerűségnél, a jeleknél amiket csak én ismerek, amik személyre szabottak, és amiket amikor megtapasztalsz mosolyra derül az arcod. 

Mert megtudod milyen huncut is maga a LÉT. :)

1 K M - Egy Kicsit Mindenhol